Malachit a zöld gyönyör

Az utóbbi időben több helyen is láttam a malachitot, illetve annak mintázatát dekoratív elemként feltűnni különböző lakásokban, tapétaként, burkolatként, dísztárgyként. Nagyon megfogott gyönyörű, a zöld árnyalataiban játszó színe, illetve csodás rajzolata. Épp ezért hoztam egy kis válogatást, hogy bemutassam, hogy nem csak ékszerként, de a lakberendezésben is nagyon szépen fel lehet használni ha nem is magát az ásványt, de annak mintázatát, színvilágát mindenképp.

Párizsi sikk szerintem

Korábban már írtam róla, hogy ősszel Párizsban jártam. Első este vendéglátónk, a 82 éves Madame Gigi és barátnője autós városnézésre vittek minket, én pedig végig azzal foglalkoztam, hogy az óriási kivilágított ablakokon kukucskáltam be, mikor elhaladtunk mellettük, és próbáltam meglesni a berendezést.

Ebédlő PREMIER

Talán "kicsit" bénácska a cím, de mentségemre szóljon, hogy mindig nehezemre esett frappáns címet találnom mondanivalómnak. A lényeg: Elkészült az ebédlőasztal, és feltettem a fekete-arany festményeket, ezzel pedig egy újabb lépést tettünk az helyiség befejezetté nyilvánítása felé. Az asztaltól balra található falon egy nagy tükör lesz, melynek a kerete még restaurálásra vár. Egy thonet-széket is fel kell még újítanom, hogy megfelelő számú ülőhely legyen. A másik sarokban pedig valószínűleg egy kis asztal lesz, varrógéppel (amit MÉG nem tudok használni, de reméljük, sikerül beletanulnom). Egyelőre álljanak itt a képek, az asztal elkészítésének részleteiről pedig egy későbbi bejegyzésben fogok írni :)

Szoba átalakítás másfél hét alatt

Mikor a lakás felújításáról írtam, látszott az alaprajzon, hogy két háló és két fürdő  van. Egészen eddig a másik szoba ki volt adva, most azonban a helyzet megváltozott, és így a szoba DIY felújítására is sor került. A legminimálisabb erőbefektetéssel próbáltam meg a legtöbbet kihozni a a lehetőségekből. Ezt a részt a felújításnál csak a legminimálisabban változtattuk meg: ki lettek cserélve a konnektorok és ki lett festve a szoba, de maradt a laminált padló, a fürdőben a régi csempe és szaniterek, a szobában a lámpa, és galéria sem lett lefestve.
Következzenek hát az "előtte" fotók:

Párizsból jelentem

Október 25-től november 2-ig leléptem Franciaországba. A barátomat mentem meglátogatni, aki február óta ott van, de hamarosan szerencsére hazatér :) Úgy döntöttünk, pár napot eltöltünk Párizsban is, ha már az országban vagyunk. Egy ismerős barátnőjének a barátnőjénél laktunk, aki egy 82 éves nagyon kedves néni volt, aki a szálláson kívül ínycsiklandozóan finomakat is főzött nekünk vacsorára, és reggel is finom bagettes reggelivel hízlalt minket.
Szombat délután érkeztem, és miután találkoztunk vendéglátónkkal, bőséges vacsorát kaptunk, utána pedig még egy autós esti városnézést is élvezhettünk (amikoris én kukkolósat játszottam, vagyis megpróbáltam minél több lakásba benézni). Másnap délelőtt a Petit Palaisban voltunk, ahova a gyönyörű, óriási kristálycsillárt mentünk be meglesni, de végül a kiállítótermek egy részét is megnéztük. Utána átmentünk a Musée d'Orsayba, ahol az impresszionista festőket (természetesen náluk a legnagyobb a tömeg), és szinte minden mást is sikerült megnéznünk. Akit érdekelnek a bútorok, mindenképp nézze meg  szecessziós szekciót! A múzeum után elsétáltunk a Rue du Bac metróállomásig, mert már előző este láttam az autóból, hogy mennyi lakberendezési bolt van arra, szóval muszáj volt azt az utat választanunk :D Vasárnap lévén, minden zárva volt, így csak a kirakatokat bámultam erőteljesen. Aznap utolsó állomásunk a Montmarte volt, ahol megnéztük a templomot, a kilátást, és sétáltunk egy kicsit a kis utcákban.

Az ebédlő múltja és közeljövője

Az ebédlő beköltözés óta türelmi zóna volt, ahol tudtam, hogy mit akarok a későbbiekben csinálni, de nem volt annyira sürgető a dolog, meg energia sem volt rá, hogy hozzákezdjek a munkához. Tehát várt a sorára, türelmesen. Itt volt a raktár, vagyis minden, "még lehet hogy kell" szerszám, alapanyag, szög, csavar, festék itt várakozott, a létrákkal együtt. Ezt a káoszt (azért ahogy telt az idő, egyre kevesebb lett, ez még a kezdeti kupac!) felszámoltam, mikor a fotellal elkészültem. Szóval most végre rákerült erre a szobára is a sor.

Boldogság és fotel

A fotelról szóló legutóbbi bejegyzésemet a bontásnak, és a fa teljes felújításának bemutatása után hagytam abba. Ez hét hete volt, szóval még elszöszöltem egy kicsit a befejezéssel, de természetesen elég sokszor volt, hogy hetekig hozzá sem nyúltam az egészhez. Ha tényleg rendesen nekiállok, szerintem két-három nap alatt kész lett volna. De nézzük, hogyan készült el eddigi legnagyobb büszkeségem.

Először is vettem 15 méternyi hevedert, ennek most a felét használtam fel, szóval még a fotel párját is meg fogom tudni belőle csinálni. A hevederezésnél csak részben követtem az eredeti elosztást, mivel azt nem láttam elég "sűrűnek". Így egyenletesen elosztottam a hevedereket, és a keret aljához lőttem őket. Egy kicsi rá kell hagyni, és miután rögzítettük , visszahajtjuk a hevedert és újra több kapcsot lövünk be, majd erősen meg kell húzni, és a másik oldalon is ugyanezt a folyamatot elvégezni. Itt jegyzem meg, hogy ehhez a művelethez hivatalosan szükség lenne egy hevederfeszítőre, de azt nem tudtam beszerezni, így férfierőt vettem igénybe, és míg egyikünk húzta a hevedert, a másikunk belőtte a kapcsokat. Ez a módszer szerintem csak egy ilyen kisebb darabnál működőképes, egy kanapénál már biztos nem, szóval ott érdemesebb lehet beruházni egy hevederfeszítőbe (nekem azt mondták, hogy kb 6000 Ft). A háttámlát hasonlóan kell felhevederezni, ott viszont sokkal nehezebb kihúzni a hevedert, így a lazára lőtt hevederbe még többször, előröl és hátulról is több kapcsot lőttem, így végül megfelelően feszes lett (képeken talán jobban látszik majd, miről beszélek). A lényeg, hogy mikor elkészülünk, olyan feszesek legyek, hogy szinte dobolni lehessen rajtuk.