Mit oly sok másik történet, ez is úgy kezdődik, hogy lomtalanítás volt, én pedig nem tudtam ellenállni a "szemét" csábításának. Tehát megláttam ezt a közepesen rossz állapotban lévő - mint utóbb kiderült - bonanza komódkát, és nagy nehezen hazaszállítmányoztuk. Akkor még nem volt lakás sem, de tudtam, hogy még valamire kelleni fog, így kitettük a teraszra, mondván, hogy ott eláll, amíg ki nem találjuk, hogy mi lesz vele. Aztán lett lakás, és rájöttem, hogy ez lesz a cipős szekrénykém az előszobában, ha törik, ha szakad. Innentől kezdődött a dolgok nehezebb része.
 |
| Ilyen volt, mikor megtaláltuk, aztán a teraszon telelt a szekrényke |
