Cipősszekrénnyé kupálva

Mit oly sok másik történet, ez is úgy kezdődik, hogy lomtalanítás volt, én pedig nem tudtam ellenállni a "szemét" csábításának. Tehát megláttam ezt a közepesen rossz állapotban lévő - mint utóbb kiderült - bonanza komódkát, és nagy nehezen hazaszállítmányoztuk. Akkor még nem volt lakás sem, de tudtam, hogy még valamire kelleni fog, így kitettük a teraszra, mondván, hogy ott eláll, amíg ki nem találjuk, hogy mi lesz vele. Aztán lett lakás, és rájöttem, hogy ez lesz a cipős szekrénykém az előszobában, ha törik, ha szakad. Innentől kezdődött a dolgok nehezebb része.

Ilyen volt, mikor megtaláltuk, aztán a teraszon telelt a szekrényke

A tetején már repedezett a lakk

Néhány helyen pedig hiányzott a furnér

Tudtam, hogy feketére akarom pácolni, csakúgy, mint a tükör keretét, az ebédlőszékeket, és az ebédlőasztalt (amit most nyáron fogok elkészíteni előreláthatólag), ebből következően pedig le kell szednem a régi lakkot, hogy a pác megfogja a fát. Ettől a gondolattól pedig már előre borsódzott a hátam. Így hát első lépésként inkább a kis sárgaréz fogantyúkat vettem kezelésbe, és eltávolításuk után nagyon finom csiszolópapírral lecsiszolgattam róluk a feketeséget.

Ilyenek voltak

Aztán mikor jobb lett az idő, magamhoz vettem a szükséges hozzávalókat: az öcsémet és két kést, illetve sok kitartást, és nekikezdtünk a lakk-kaparásnak. A lakk eltávolítását így a lehető legbarbárabb módon oldottuk meg, késsel, erővel, és idővel. Ezt a módszert abszolút senkinek nem ajánlom, nem csak azért mert nagyon sok ideig tart, hanem azért is, mert nagyon könnyen meg lehet sérteni a fát, és nem lesz igazán szép az eredmény. Mi azért csináltuk a tetejét mégis így, mert a lakkoldószert, amit vettem (kamu kromofág), kipróbáltam az ebédlőasztalon, és azon nem igazán működött, ezért úgy gondoltam, ezen sem fog. Mint később kiderült, ezen - az asztallal szemben - működött, valószínűleg azért mert kevésbé régi és kevésbé vastag lakkról volt szó ebben az esetben.

A késelős akció után

 Miután rájöttem, hogy a maradék lakk ilyen módon való eltávolítása még legalább 5-6 órát venne el az életemből, és számtalan vízhólyagot szereznék ez idő alatt, úgy gondoltam, kipróbálom még egyszer a kamu kromofágot (azért kamu, mert az EU szabályozások miatt valódi kromofágot már nem árulnak, legalábbis a festékboltban nekem ezt mondták). És szerencsére működött! Rákentem a gélszerű festékoldót a szekrény oldalának felére (és közben próbáltam nem belélegezni a szer "illatát"), és hagytam fél órán át hatni. Ez alatt a lakk fellazult, így a festékkaparó nevű célszerszámmal kacagva kapargattam le a lakkot, kb. 10 perc alatt. Tehát a szekrényke oldalait ezzel a módszerrel szabadítottam meg a lakktól, és a fiókok előlapjának esetében is ezt a módszert alkalmaztam.

Jól látszik a fellazult lakk

Ezután az ajtók kivételével az egész szekrényt átcsiszoltam karácsonyra kapott rezgőcsiszolómmal, nagyjából fél óra alatt, ezután pedig kívülről pácoltam az Ikea Behandla nevű fekete pácával, nagyjából 3-4 rétegben. A szekrény belsejét fehér alapozóval alapoztam, majd fekete kamrában talált zománcfestékkel lefestettem. Annak, hogy ezt nem pácoltam, elsődlegesen az volt az oka, hogy nem akartam leszedni a lakkot, másodsorban meg egy festett felületet könnyebb tisztán tartani (és ugye ha cipők lesznek benne, néha rendesebben is ki kell majd törölgetni vizes ruhával) , illetve tudtam, hogy úgysem belülről fogom nézegetni, így nem kellett tökéletes legyen.  

Mikor ilyen módon a nagyjával kész lettem a munkának, meg is álltam picit, mert nagyon nagyon nagyon nem volt kedvem elkezdeni csiszolgatni az ajtókat. Nem is igazán tudtam elképzelni, hogy hogy fogom tudni leszedni róluk a lakkot, így gondolkozni kezdtem, hogyan máshogy lehetne ezt megoldani(kevesebb munkával). És akkor arra jutottam, hogy én ezt sprayfestékkel fogom lefújni. Így vettem egy flakon fekete matt(!) festéket, és miután szépen letisztítottam, illetve nagyon finom csiszolópapírral kicsit megcsiszoltam az ajtókat, hogy fogja őket a festék, a száradási időkkel együtt nagyjából másfél óra alatt lefújtam mindkét ajtót. És az eredmény sokkal szebb lett, mintha pácoltam volna, szóval utólag sajnálom is, hogy nem alkalmaztam ezt a módszert az egész szekrény esetében. Az ajtókon lévő két gombfogantyút még lefújtam arany festékkel, és kész is volt. 

Sokat dolgoztam vele, részben fölöslegesen, de egyrészt mindenki a saját kárán tanul, másrészt az eredmény mindenért kárpótol. Imádom ezt az összhatást, amit szekrény, a tükör, a gyönyörű bolhapiacról származó lámpám, és virágok illetve a réz kiegészítők teremtenek :) Ráadásul tökéletesen elnyeli a cipőim (nagyobb részét), a kulcsot, sapkákat, és hasonló előszobai dolgokat.