Így nézett ki felújítás előtt az ernyő |
Azt, hogy mégis hogy fogom kivitelezni a felújítást, az ernyő szétbontása közben kellett kitalálnom, így itt is egy kicsit fordított "hogy készítsük el"-t írok le.
Ekkor kezdhettem visszaépíteni azt, amit lebontottam. Otthon volt egy viszonylag rugalmas fehér anyagom, azt használtam fel a célra. Hosszú, nagyjából egy cm széles csíkot vágtam belőle, és átlátszó körömlakk segítségével (valószínűleg ragasztó is tökéletes a célra, de nekem épp körömlakkom volt) felragasztottam-feltekertem a keret alsó és felső részére.
Ezután az anyagot kifeszítettem a keretre, és gombostűkkel hozzátűztem. Ekkor már nagyjából lehetett látni, hogy nagyjából mennyi anyag is szükséges, így ekkor nagyjából 2 cm ráhagyással levágtam az anyagot a körülbelüli méretre. Ezután a gombostűket fokozatosan kivéve körben hozzávarrtam a keretre csavart anyaghoz a textilt alul és fölül is. Ezek után ott, ahol az anyag körbeért, összevarrtam belülről. Mivel rugalmas volt, azért a gyűrődéseket el tudtam tüntetni, és kellően ki tudtam feszíteni, és a varrás sem látszott kívülről. Ez volt a legrosszabb része munkának, bár mivel nagyon kicsi ernyőről van szó, a munka egyéb folyamatai is elég aprólékosak, szóval az ilyen feladatot a türelmeseknek ajánlom (és a kitartóaknak).
Ezt a munkafolyamatot ismételtem további három alkalommal, és el is készültem az ernyőkkel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem egyszerre készítettem el őket, mivel egy elkészítése úgy 1,5-2 óra, ráadásul az ember ujja is megfájdul a varrástól. Tehát mikor az összessel elkészültem, már csak a műgyertyákat kellett kicsit frissebb formába hoznom, amiről ITT számolok be.
Így hát sikerült felújítani a lámpát, ami újra régi fényében ragyoghat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!