2014. január 7., kedd

Első kárpitosmunkám, a puff

Családi örökségként maradt ránk ez a jó formájú, rugós lábtartó, amiről nagymamám azt mondta, hogy "Majd jó lesz szalonnasütésnél", mire én felháborodva közöltem, hogy "Dehogy, megy a nappaliba!".
A nappaliba való elhelyezésnek viszont követelménye az esztétikus külalak, ami ezzel a kárpittal nehezen volt elképzelhető (a képen nem igazán látszik, de tényleg igazán ronda volt). És ha még nem is lett volna oly ronda az anyag, a fotel kárpitozásához (mégis) kiválasztott anyag (itt) nem lett volna összhangban a zölddel, tehát kárpitozásba kezdtem. Ehhez a kellő bátorságot és tudást Szentgyörgyi Kata blogjából merítettem.





Sajnos akkor még nem volt birtokomban kecskelábú szögkihúzó (amit azóta kaptam karácsonyra), de sok idő, csavarhúzó (a szögek kifeszítéséhez kellett), és egy harapófogó segítségével végül sikerült eltávolítanom az anyag rögzítéséhez használt szögek 90%-át.
Sajnos a telefonom, amivel a munkaközi fotók készültek, elveszett, így csak írásban tudok beszámolni a munka folyamatáról. Tehát:
1. Verejtékes munka árán a fent részletezett módon eltávolítottam a szögeket.
2. Kiporszívóztam a puffot. Csak a biztonság kedvéért.
3. Az ülés kerületének illetve magasságának méretére még néhány centit ráhagyva (inkább többet, 10 centi körüli anyagot hagyjunk rá, mint kevesebbet!) kivágtam az anyagból egy téglalap alakú, illetve az ülés tetejénél kicsit nagyobb kör alakú darabot.
4. Varrógép és barátnő segítségével az anyagba az anyagot belső oldalával kifelé fordítva bevarrtunk egy zsinórt, így elkészült a díszszegély.
5. Az ülés tetejéhez gombostűkkel hozzátűztem a kör alakú darabot..
6. A letűzött anyaghoz körben hozzátűztem a díszszegélyt.
7. Összeférceltem az eddig összegombostűzött részt (kör alakú rész+szegély)
8. Az összefércelt részhez hozzátűztem az anyagrészt, ami a puff oldalát borítja, majd ezt is összeférceltem.
9. Varrógéppel körbevarrtuk az eddig csak fércelt részt.
10. A lábak között részen kézi kapocsbelövővel elkezdtem rögzíteni az anyagot. A lábaknál viszont még szabadon hagytam. 
11. Mivel a puff lefelé "karcsúsodik", ezért a lábaknál szükséges volt a szűkítés. Ezt az első puffnál varrógéppel csináltam (előre), a másodiknál kézzel, és azt mondom, hogy kézzel jobb eredményt értem el, de ehhez szükséges volt az is, hogy az anyag volt annyira ruganyos, hogy a cérna belesimuljon.
12. Szűkítés után már a lábaknál is le tudtam tűzni az anyagot.
13. Elmentem, és vettem egy kárpitostűt. Ez a puff közepén lévő gomb elhelyezéséhez volt szükséges, mivel csak ennek segítségével lehetett felfűzni a gombot (ami egyébként egy vastag kartonpapír volt némi töltelékkel kitöltve) a puff alján található lyukon keresztül.

És az eredmény, bár nyilván nem tökéletes, de szerintem első próbálkozásra mindenképp elfogadható lett. Ami még hozzáfűzhető, hogy ez az anyag fényviszonyoktól függően  mindig más színt mutat, főleg, hogy a fotógépem se túl tökéletes, de ha kész lesz a lakás végre, akkor megfűzök valakit, hogy segítsen már normális géppel normális képeket készíteni.

Addig is ezt tudom mutatni:


Sajnos elcsúszott a varrás, dehát az első kísérleti nyúl volt szegény darab :D

Az ominózus "gomblyuk"

Az anyagot visszahajtás után kell letűzni!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szólj hozzá!