Párizsból jelentem

Október 25-től november 2-ig leléptem Franciaországba. A barátomat mentem meglátogatni, aki február óta ott van, de hamarosan szerencsére hazatér :) Úgy döntöttünk, pár napot eltöltünk Párizsban is, ha már az országban vagyunk. Egy ismerős barátnőjének a barátnőjénél laktunk, aki egy 82 éves nagyon kedves néni volt, aki a szálláson kívül ínycsiklandozóan finomakat is főzött nekünk vacsorára, és reggel is finom bagettes reggelivel hízlalt minket.
Szombat délután érkeztem, és miután találkoztunk vendéglátónkkal, bőséges vacsorát kaptunk, utána pedig még egy autós esti városnézést is élvezhettünk (amikoris én kukkolósat játszottam, vagyis megpróbáltam minél több lakásba benézni). Másnap délelőtt a Petit Palaisban voltunk, ahova a gyönyörű, óriási kristálycsillárt mentünk be meglesni, de végül a kiállítótermek egy részét is megnéztük. Utána átmentünk a Musée d'Orsayba, ahol az impresszionista festőket (természetesen náluk a legnagyobb a tömeg), és szinte minden mást is sikerült megnéznünk. Akit érdekelnek a bútorok, mindenképp nézze meg  szecessziós szekciót! A múzeum után elsétáltunk a Rue du Bac metróállomásig, mert már előző este láttam az autóból, hogy mennyi lakberendezési bolt van arra, szóval muszáj volt azt az utat választanunk :D Vasárnap lévén, minden zárva volt, így csak a kirakatokat bámultam erőteljesen. Aznap utolsó állomásunk a Montmarte volt, ahol megnéztük a templomot, a kilátást, és sétáltunk egy kicsit a kis utcákban.

Az első nap kicsit felhősnek indult, de a végére már egy sem volt az égen :)

A Petit Palace nem túl petit bejárata

És az ominózus kristálycsillár

Ez már a Musée d'Orsay kicsit giccses, de azért nagyon szép "bálterme" (forrás: Tumblr)

Sacré Coeur

És kilátás

És kis festményes boltocskák (2011)

 Második napunkat a Hotel des Invalides-ben kezdtük, ahol egyrészt Napóleon sírját, másrészt pedig a hadi múzeumot néztük meg, egészen addig a pontig, akikor én majdnem elaludtam. A besötétített termek a több száz kivilágított fegyverrel valahogy nagyon álmosító hatással voltak rám. Ezután útba ejtve a Tuileirák kertjét, átsétáltunk a Louvre-hoz, ahol óriási sor állt, de ez nem rémített meg minket. Szerencsére 10 perc alatt már bent is voltunk, pedig legalább másfél óra sorban állásra számítottunk. A múzeum... ÓRIÁSI. Most voltam ott másodszor, de még mindig nehéz szavakat találnom. A világ összes művészete és műkincse össze van gyűjtve egy épületbe, és talán épp ez a baj. Annyi minden van, hogy már képtelenség befogadni. Egy idő után már csak néz az ember, de nem lát semmit, csak színeket. Néha megragad egy-két arckifejezés egy festményről, de hogy mit ábrázol, arra már nem lehet figyelni. Természetesen rengetegen vannak, de a Mona Lisánál még többen. Nem akarom ragozni, egy szóban összefoglalva: befogadhatatlan. Nagyjából 4-5 termet lenne egészséges bejárni egy nap alatt. Az utolsó termek egyikében találtam rá Pieter Boelre, akiről teljesen azt hittem, hogy valami kortárs vicceskedvű festő lesz. Kiderült, hogy nem azért festett ilyen "modern" festményeket az 1600-as években, mert ennyire progresszív volt, hanem ezek voltak a festményeihez a tanulmányok. Ettől szerintem még nagyon jól néznek ki! Mi 2-3 óra alatt telítődtünk annyira, hogy már inkább az épületen kívül pihentünk. Aztán a Szajna-parton nézelődve átsétáltunk a Notre Dame-hoz, ahol megvártuk, hogy lemenjen a nap, majd még egy kis időt töltöttünk a Latin-negyedben kóborolva.
A harmadik nap már csak az utazásról szólt, nem csináltunk semmi érdekeset. Amit nagyon sajnálom, hogy kihagytunk, az a párizsi ócskapiac. De majd legközelebb! :)

107 méter magas!

A kapu szintén óriási, de a színe is gyönyörű (forrás: bayimages.net)

(2011)

Ennyire szép időnk volt!

(2011)

Ez az abszolút kedvenc szobrom (2011)

Pieter Boel és a struccok

Mire kivergődtünk, már elkezdődött a naplemente

 

De az igazi naplemente már itt talált ránk

És még egy kis párizsi hangulat:

A Concorde metrómegállón kívül (a képen) mindenhol METRÓCSEMPE van (2011)

Zsalugáter mindenhol (2011)

Csinos kis fogódzó (2011)

A kiruccanásról még két bejegyzést tervezek, de nyugalom, nem leszek hirtelen útikalauz-blog, a bútorfelújítások úton vannak! :)
Azért még két jó tanács:
1. Legyen metró térképed!
2. Ha 26 alatt vagy, futás (vagy repülés) Párizsba a legközelebbi fapadossal, mert minden múzeum ingyen van! 
( A képekről: részben most készültek telefonnal, részben egy 2011-es utazásomon (a képek címében a 2011 tehát ezt jelzi), amit pedig nem én csináltam, ott ezt jeleztem.)