Ennél a 19. századi berlini lakásnál a tervezők pontosan ezt a tették: a megrendelő igényeit tökéletesen egyeztették a lakás adottságaival, így létrejött a klasszikus és az indusztriál házassága. A klasszikus vonalat a lakás adottságai biztosítják: a nagy ablakok, a gyönyörű nyílászárok, a fa parketta, a mennyezet gyönyörű stukkói, a régi típusú felújított vas radiátorok, illetve a földig érő sűrűn redőzött függönyök. A fal színének egy meleg árnyalatú szürkét választottak, így bár a szín sötét, de a hatás mégsem komor. A berendezési tárgyak viszont már az indusztriál vonalat képviselik: viseltes fa iratrendező kartoték, fémvázas nyitott polcok, régi iskolai székek, a konyhában régi, kopottas csempék, feliratok. Ezt a férfias keménységet a természetes anyagból font lámpák és kosarak enyhítik.
A lakás egyetlen része, mely nekem kilóg az összhatásból, az a fürdő zuhanyzó-kád része. Az valahogy nekem túl modern a lakás egészéhez viszonyítva, még úgy is, ha egyébként pl. a nappali kanapéja is modernebb vonalat képvisel, illetve némelyik szék és lámpa vonalvezetése is inkább az MCM-et idézi.
A lakás tervezőjének honlapját még több képpel a poszt végén találjátok.
Még több kép a tervező honlapján található:
http://annabellkutucu.com/117477/8132841/gallery/a-travellers-home
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!