Tü-kör a fürdőben

Az utóbbi időben annyi gyönyörű fürdőt láttam, ahol kör alakú tükör volt a falon, hogy arra jutottam, ezt meg kell osszam másokkal is. Kisebb-nagyobb, klasszikus és modern fürdőkben is jól mutatnak ezek a tükrök. Ha lehetne, én is cserélném a jelenlegit, de sajnos túl kicsi a hely.
Élvezzétek ezt a is összeálítást:

Világos, letisztult, vidám otthon Kaliforniából

Annyira csodálatos ez az átalakítás, hogy nem tudom magamban tartani, legalább egy hete minden nap eszembe jut, és újra és újra elcsodálkozom rajta, hogy mennyire nagyszerű. Ez a felújítás a megrendelő és a tervező tökéletes együttműködésének köszönhető. A tervező Amber Lewis, az eredeti posztot itt találjátok: http://amberinteriordesign.com/before-and-after-client-freakin-fabulous/

A három hálószobás Kaliforniai otthont egy fiatal pár és kutyájuk lakja. A ház nagy részét átalakították, mindhárom fürdőt és a konyhát is újragondolták, egy falat is lebontottak, hogy még jobban kinyissák a teret és egy új ablakot is beépítettek, hogy még több természetes fény legyen.
A pár kérése az volt, hogy a lakás legyen modern, de ne legyen hideg. Így egy semleges, letisztult alapot alakítottak ki, amibe melegséget és színeket a változatos színes szőnyegekkel, párnákkal és egyéb textilekkel vittek. Az eredmény lenyűgöző, egy világos, letisztult de barátságos, eklektikus otthon született, amibe akár holnap költöznék. Nektek hogy tetszik?

Időkapszula - avagy egy belvárosi csoda

Nagyjából fél éve láttam, hogy a ház lakóit egy 96 éves szomszéd néni temetésére invitálják. A néni már régóta betegeskedett, kórházban is volt, így én nem találkoztam vele azalatt a pár hónap alatt, amikor már itt laktam. Másik szomszédomtól, Franciska nénitől megtudtam, hogy Vera néni egy igazi idős úrinő volt, akinek rokonai építették a házat (értesüléseim szerint a nagybátyja). Az utóbbi években állítólag már sokat panaszkodott - viccesen - hogy miért is nem építettek liftet, mert így már nem tud lemenni az utcára. Haláláig teljesen friss volt szellemileg, minden nap újságot hozatott fel, és elolvasta a híreket.
Franciska néni mesélt róla, hogy gyönyörű antik bútorai - sok közülük családi örökség - voltak, illetve hogy a lakást halála után valószínűleg el fogják adni, mivel többen örökölték. A lakás tényleg eladóvá vált, és nekem lehetőségem volt bepillantani, és néhány fotót készíteni. 
A lakás egy csoda, és a bútorok benne... még egy csoda. Imádom! A lakás sokkal világosabb lenne, ha a sok fa bútor, és a fa ajtók sötétje nem nyelné el a fényt, de az alapok nagyszerűek. Három gyönyörű cserépkályha, eredeti beosztás (cselédszobával), rozetta a mennyezeten, és az antik bútorok... Teljes felújítást igényel, és nagyon remélem, hogy aki megveszi, nem rontja el, mert ez a lakás megérdemli, hogy tisztelettel kezeljék.
Természetesen a jelenlegi állapot nem tökéletes: látszik, hogy egy idős ember lakott a lakásban, és nagyon régóta nem voltak karbantartási munkák. Az örökösök még a személyes dolgokat sem tették el, ami tudom, hogy sokaknak zavaró lehet, de én el tudok tekinteni ezektől a zavaró körülményektől.
A lakás csodálatos lenne, világos falakkal, az eredeti bútorok nagyjából felével és persze új modern darabokkal keverve, a fürdőben az eredeti , felújított lábaskáddal, a részletes és különleges cserépkályhákkal, rozettákkal, eredeti parkettával, a 3,7 méteres belmagassággal (mit tegyek, imádom a nagy belmagasságot!), a világos utcai szobákkal (éjféltől itt nyugi van, szóval még az sem lenne gond, hogy utcai).
Valaki megvehetné, és megbízhatna!

Beszéljenek a képek! Természetesen elpakolni nem tudtam, szóval ne magazinfotókra számítsatok, de élvezzétek - amennyire lehet - a látványt!

Basel és Vitra

Az évben - nem szórakozásból- már másodszor voltam Baselben pár napot. Így most elkezdtem írni róla, de mivel nem tetszett a város, ezért a poszt is annyira szomorú volt, hogy inkább hanyagolom a városi "látnivalók" bemutatását. Ha valaki mégis oda téved, és múzeumba menne, vigyázzon, és nézze meg előtte, hogy az adott alkotó mégis mit csinált, mert nagy csalódások érhetik az embert, és különösen kellemetlen, ha a borsos belépőjegy kifizetése után derül ki, hogy a semmiért fizettünk súlyos svájci frankokat. És a Migros a legolcsóbb bolt, de még az is nagyon drága itthoni szemmel, szóval ne kezdjük el átváltani az árakat! :D
Ami miatt mégis írok az a Vitra Campus, amit második ott tartózkodásom alkalmával sikerült megnéznem. Könnyen megközelíthető a városból a 8-as villamossal és egy kis sétával. Azt, hogy a villamosút közben átlépünk Németországba, egyáltalán nem is lehet érzékelni.
A Vitráról csak annyit, hogy a céget 1950-ben alapították, és magas minőségű design bútorok gyártásával foglalkoznak. Valószínűleg mindenki látott már általuk gyártott Eames vagy Panton székeket, vagy legalábbis ezek másolatait. A Campus több részből áll, itt van a gyár, illetve egy múzeum, a Vitra Design Museum, ahol különböző időszakos kiállításokat tartanak, illetve a Vitra Haus, ahol az aktuális kollekciót mutatják be  több emeleten, illetve az Eames Lougne Chair elkészítésének folyamatába és a gyár alapításának körülményeibe is bele lehet pillantani. A gyárat naponta néhány alkalommal idegenvezetés keretben lehet megnézni.
A Campus:

Referencia: kiskamaszlány szoba

Unokatestvéreméknél új kistestvér érkezett decemberben, így szükségessé vált egy kis felújítás, méghozzá két szoba létrehozása egy nagy szétválasztásával. Legidősebb unokatestvérem, a 12 éves Emese szobájának berendezésében segítettünk én és barátnőm Andráskó Bea.
A szoba mérete miatt a galéria mindenképp szükséges volt, ezt nem mi terveztük.
Az asztallapot a korábbi szobából hoztuk át, lábat pedig az Ikeában vettünk, amit ezüstszínű sprayfestékkel festettem át, csakúgy mint az íróasztal fiókos szekrénykéjét (ezzel a festéssel amúgy rengeteg gond volt, és még ki is kell javítanom...nem szeretett a festék). A széket az ecserin vettem,  a fa részt lefestettem, és újrakárpitoztam (a részletekről majd újabb poszt érkezik). A tapétát a Graham&Browntól rendeltük, a képkeretek (ami nem passzolt színben, lefestettük) és a kiegészítők színét a tapéta színeihez igazítottuk, illetve egy kis napfényt vittünk a szobába a sárgával. Bea készítette a kis ékszertartó dobozt, maradék tapéta felhasználásával. A galéria kihúzható fiókjai, egy nagyobb szekrény és egy fiókos komód szolgálnak a ruhák tárolására, illetve a kis sárga leülő is levehető tetejű, így lehet bele tenni dolgokat. A többi kiegészítő, illetve a sarokpolc már nem  a mi érdemünk, de nagyon tetszik a végeredmény, és szerintem sikerült elérni, hogy a szoba a következő években is megfelelő legyen :)

Hálószoba kárpitozott fejtámlával turbózva

Már a tervezési fázisban is tudtam, hogy az ágyamhoz én fogok fejtámlát készíteni valamilyen bordó szövet segítségével, de akkor még tűzött ágyvégben gondolkoztam. Aztán megláttam ezt a csodás fejtámlát, ami még jobban tetszett, mint a tűzött ágyvégek. Mivel a dolog nem volt sürgős, ezért nem siettem az elkészítéssel, így közben újabb inspirációt találtam a Living Etc.-ben, ahol még a hirdetések is figyelemre méltóak, ugyanis a Sofa&Chair Company hirdetésén akadt meg a szemem:

Malachit a zöld gyönyör

Az utóbbi időben több helyen is láttam a malachitot, illetve annak mintázatát dekoratív elemként feltűnni különböző lakásokban, tapétaként, burkolatként, dísztárgyként. Nagyon megfogott gyönyörű, a zöld árnyalataiban játszó színe, illetve csodás rajzolata. Épp ezért hoztam egy kis válogatást, hogy bemutassam, hogy nem csak ékszerként, de a lakberendezésben is nagyon szépen fel lehet használni ha nem is magát az ásványt, de annak mintázatát, színvilágát mindenképp.