Boldogság és fotel

A fotelról szóló legutóbbi bejegyzésemet a bontásnak, és a fa teljes felújításának bemutatása után hagytam abba. Ez hét hete volt, szóval még elszöszöltem egy kicsit a befejezéssel, de természetesen elég sokszor volt, hogy hetekig hozzá sem nyúltam az egészhez. Ha tényleg rendesen nekiállok, szerintem két-három nap alatt kész lett volna. De nézzük, hogyan készült el eddigi legnagyobb büszkeségem.

Először is vettem 15 méternyi hevedert, ennek most a felét használtam fel, szóval még a fotel párját is meg fogom tudni belőle csinálni. A hevederezésnél csak részben követtem az eredeti elosztást, mivel azt nem láttam elég "sűrűnek". Így egyenletesen elosztottam a hevedereket, és a keret aljához lőttem őket. Egy kicsi rá kell hagyni, és miután rögzítettük , visszahajtjuk a hevedert és újra több kapcsot lövünk be, majd erősen meg kell húzni, és a másik oldalon is ugyanezt a folyamatot elvégezni. Itt jegyzem meg, hogy ehhez a művelethez hivatalosan szükség lenne egy hevederfeszítőre, de azt nem tudtam beszerezni, így férfierőt vettem igénybe, és míg egyikünk húzta a hevedert, a másikunk belőtte a kapcsokat. Ez a módszer szerintem csak egy ilyen kisebb darabnál működőképes, egy kanapénál már biztos nem, szóval ott érdemesebb lehet beruházni egy hevederfeszítőbe (nekem azt mondták, hogy kb 6000 Ft). A háttámlát hasonlóan kell felhevederezni, ott viszont sokkal nehezebb kihúzni a hevedert, így a lazára lőtt hevederbe még többször, előröl és hátulról is több kapcsot lőttem, így végül megfelelően feszes lett (képeken talán jobban látszik majd, miről beszélek). A lényeg, hogy mikor elkészülünk, olyan feszesek legyek, hogy szinte dobolni lehessen rajtuk.

Háttámla

És a feszítés

Jó, csaltam... hamarabb kezdtem el pucolni a rugókat, mint ahogy felhevedereztem a háttámlát! De a lényeg: szétvagdostam a régi fotelről egyben levágott rugókat, beszámoztam (hogy tudjam, melyik hol volt) megmostam, csiszolópapírral lecsiszoltam, majd vazelinnel bekentem őket egyesével. Ilyen szépen össze voltak kötve:

Amúgy ez munka rugónként fél-háromnegyed óra volt, kilenc rugó van, tehát ezzel a résszel úgy hat órát foglalkoztam, és természetesen nem egy nap alatt, mert nagyon unalmas :D A végén már sorozatot néztem közben.... Mikor készen lettek, azért, hogy használat közben ne mozduljanak el, hozzávarrtam őket több ponton(4-5) a hevederekhez. Ehhez direkt vettem görbetűt is, de hamar rájöttem, hogy azzal nehezebben dolgozom, mint egy teljesen egyszerű, nagyobb tűvel, ami bármelyik varródobozban megtalálható. A cérnát viszont direkt kárpitosboltban vettem erre a célra, de őszintén szólva szerintem egy erősebb, nehezen szakadó műszálas cérna is megteszi. Annyi még, hogy én nem csak leöltöttem őket egyszer, hanem mindegyik levarrási ponton 0,5-1 cm hosszan levarrtam a rugókat.

Aztán kezdődött az "őrület", vagyis a rugók lekötözése. Ennek célja, hogy elkészítsük az ülés alapját, amely majd a szivaccsal együtt az ülés alakját is meg fogja határozni. Igazából nem annyira rémes a dolog, csak jobb, ha ennél a munkafolyamatnál két ember van, mert szinte képtelenség egyedül megcsinálni, én is kétszer vettem igénybe segítséget. A dolog lényege, hogy a rugókat lekötözzük minden lehetséges irányban, és közben beállítjuk a magasságot. Ehhez persze szükséges, hogy a bontás után lemérjük a rugók magasságát, hogy később azonos magasságban tudjuk újraépíteni a rugózatot.
Mivel szerintem a folyamat képeken elég követhetetlen, ezért inkább a kárpitozásról szóló könyvemből fényképezem le az ide vágó oktató anyagot, illetve a gyakorlatban is megmutatom, hogy nagyjából hogy nézett ki a munka eredménye.

 A rugókra zsákvásznat terítettem, melyet megfeszítettem, és kapcsokkal rögzítettem a kerethez (arra a részre, ahova a rugókat is kötöztem).  A zsákvászon funkciója, hogy védje a szivacsot a rugóktól. Mint később megtudtam, hozzá kellett volna öltenem a rugókhoz, de ez a lépés nálam kimaradt (elvileg erre azért van szükség, hogy használat közben kevésbé mozogjon a zsákvászon, és így kevésbé használódjon el, dörzsölődjön ki).

Az ülőfelület és a háttámla további kialakításához 5 cm vastag szivacsot használtam, mely sniccerrel kitűnően vágható. Érdemes kicsit nagyobbat (legalább 10 cm-el) venni, mint amekkora elvileg az ülés-illetve háttámla méret, nekem az ülésnél majdnem túl kicsi lett a szivacs. A háttámlánál kicsit "körbefaragtam" a szivacsot, hogy jobban rá tudjon ülni a hevederekre. Az ülésnél körben és a sarkoknál volt szükség vágásra. A szivacsot minél szorosabban, ugyanoda kell rögzíteni, mint a rugókat, illetve a zsákvásznat. A falcot fenn kell tartani a kárpit kitűzésére! Én itt is kézi kapocsbelövőt használtam, és felváltva alkalmaztam a hosszabb és rövidebb kapcsokat.A végén pedig az esetleges fölös szivacsot levágtam.

A háttámla szivacsa, már lefarigcsálva

Ekkor elképesztően elégedett voltam magammal, hiszen már lehetett ülni a fotelen! Mennyei érzés volt, az addigi munka miatti hátfájástól eltekintve :) Ekkor már nem halasztgattam sokáig a dolgokat, mert láttam a fényt az alagút végén. Vettem méteráruboltban rávasalható közbélést, mivel a kárpitanyagot kicsit vékonynak éreztem, és úgy gondoltam, ezzel megerősítem picit. Kiszabtam az anyagot a bontáskor félretett régi kárpit alapján, úgy, hogy a minta pontosan a közepén legyen majd az ülésnek és a háttámlának is. Az anyagot a vasaló permetezőjével kicsit megnedvesítettem, és a gőzölős funkcióval rávasaltam a közbélést a kárpitra ( a bélést kell vasalni). Ezek után a kárpitot megfeszítve kapocsbelövővel kitűztem a falchoz (az anyagot mindig vissza kell hajtani, és úgy rögzíteni). Elől, középen kezdtem, a sarkokat kihagytam. Hátul, majd az ülés oldalán folytattam, majd a legvégén dolgoztam el a sarkokat. Nagyon kell figyelni arra, hogy a minta jól helyezkedjen el! A sarkok eldolgozásáról megint inkább a könyv rajzolt illusztrációit mutatnám, mert ott jobban látszik, mit kell csinálni :)

Nincs műhelyem :(

És 99% !

 És már csak a bortni hiányzott, ami eltakarja a kárpit rögzítéséhez használt kapcsokat. El is kezdtem felragasztani ragasztópisztollyal, de elfogyott a ragasztó betét... :( Ez szombaton volt, mikor nem nagyon tudtam menni sehova, hogy vehessek. Hétfőn viszont sikerült szereznem, és végre befejeztem a ragasztást!

Ezzel  elkészült végre a fotel. Utána pedig a barátnőm is eljött, aki csinált róla szép képeket is, tehát most azok következnek, csak még néhány utolsó gondolat:

Majdnem három éve láttam meg először ezt a fotelt illetve párját (ami még mindig a pincében várakozik), lassan egy éve Budapesten vannak, júniusban kezdtem el bontani, és most hétfőn lett kész. Bevallom, büszke vagyok rá! :D
Nagyon sokat köszönhetek Szentgyörgyi Katának, akinek kárpitozásról szóló Kicsiház poszjaihoz bármikor tudtam fordulni kétség esetén. Ő ajánlotta nekem ezt a cikket is, mely szintén segített a munkafolyamatokban:
 http://www.designsponge.com/2011/08/upholstery-basics-constructing-coil-seats-part-i.html
A könyv, amiből pedig fotóztam pár részt Malcolm Hopkins: Kárpitozás című könyve, ami szintén nagyon sokat segített, mikor kicsit bizonytalan voltam, hogy mit kell csinálni.

A költségekről pedig: egy fotel kb 11 000 Ft-ra jön ki. Ebben benne vannak a fa felújításához vásárolt szerek(szúölő, sellak, póniszőr ecset), a heveder, a kárpitosszegek, a görbetű, a szivacs, a zsákvászon, a közbélés, a rugólekötöző zsineg, szóval minden. Az "alap", vagyis a fotel ugye ingyen volt, a bontószerszámokat karácsonyra kaptam. Ami nincs benne ebben a költségben, az a kárpit, ami nekem kb fotelenként 4500 Ft körül volt (nagyjából 1,5 méter kell egyhez). Természetesen a saját órabérem sem számoltam, ami a kb 50 óra munkával elég borsos összeg lenne. Kíváncsi vagyok, ezt egy kárpitos mennyiért csinálta volna meg, de szerintem ha több időnk van, mint pénzünk, akkor mindenképp megéri magunknak kárpitozni. 

És nem szabad elfelejteni, hogy nem minden munka ennyire aprólékos, mint ez :)
Ígérem, hamarosan újabb posztokkal jelentkezem! :)